Jelky András emléktúra

Az Alföld déli részén elterülő Bácska történelmi és kultúrtörténeti értékeivel kiemelkedik a környező kistájak közül, hiszen egy igazán színes, kevert nemzetiség telepedett meg a határ közeli apró falvakban az évtizedek során. Az itt élő sokácok, bunyevácok és svábok a mai napig nem hagyták elveszni hagyományaikat, a patinás rendben tartott búcsújáróhelyeik is ezt bizonyítják. Ezek a kápolnával rendelkező szerb-magyar szentkutak „vodicaként” híresültek el, amely a szláv nyelven vizecskét jelent.

Tartalomjegyzék:

- Baja néhány ismert látnivalója

- Baja néhány kevésbé ismert látnivalója

- Ahol a könnye földre hullott…

- A vadregényes csatorna mentén

- Karapancsa, az alig ismert Délvidék

- Kik is azok a sokácok?

- Dávodi temetők és erdők

- Kápolna az erdő szélén

- Térkép

2023-ban egy maroknyi túrázóból álló csapat indult el feltérképezni a Bácskai-síkvidéket, akik Jelky Andrást, a híres bajai felfedezőt szellemiségének szentelték utukat.

Baja_1

„Öreg vagyok, lerombolt arcomon

csupán a víz ijesztő pusztasága.

A szürkület gránitpora.

Csupán a pórusok brutális csipkefátyla!”

Pilinszky János

Baja néhány ismert látnivalója

A túránk kiindulópontja a bajai vasútállomás, ugyanis innen indul útjára az a pirossal jelzett útvonal, amely nem csak a Vodicai Máriakönnye-kápolnát érinti, hanem Nagybaracskáig kísér majd bennünket. A turistaút első látványossága a buszállomás szomszédságában álló Jelky András-szobor. A helyi születésű Jilka András Anzelm Nepomuk vándorbotos szoboralakja 1936 óta áll már a forgalmas utak kereszteződésében. A szobor Medgyessy Ferenc egyik kiemelkedő alkotása, a vasbeton földgömböt pedig Miskolczy Ferenc készítette. Tovább haladva a belváros felé érintjük Baja nagyobbik görögkeleti templomát, amely 1775-ben készült el az itt élő szerbek anyagi támogatásával. A Szent Miklósnak szentelt templom belsejében látható ikonosztázt Arszenij Teodorovity, belgrádi ikonfestő készítette. Továbbiakban balra fordulunk, és az utca végén lévő téren találjuk a város második legrégebbi katolikus templomát. A Szent Péter és Szent Pál tiszteletére felszentelt méretes katedrális 1728-ban épült fel egy korábbi kisebb istenház helyén. Az épületet többször bővítették, de a szentély barokk márvány főoltára ma is az eredeti, amelyet gróf Grassalkovich Antal adományozott a gyülekezetnek. A templom mellett, egy szoborfülkében álló Szent Flórián klasszicista stílusú szobra hívja még magára a figyelmet.

Ha már idáig eljöttünk, érdemes a város főterét is megtekinteni, ugyanis a bajai Szentháromság teret előszeretettel hasonlítják a velencei Szent Márk térhez a macskaköves burkolata és a teret övező csodálatos paloták miatt. A tér közepén magasodik egy Szentháromság-szobor, amelyet a pestisjárvány emlékére az 1750-es években állítottak. A barokk alkotás talapzatán a 4 evangelista és Mária szobra látható. Mögötte pedig a tér legemblematikusabb épülete, az az a városháza látható, amely egykoron a Grassalkovich-kastély volt. Az eredeti barokk kastélyt 1744-ben kezdték el építeni Gróf Patachich Gábor kalocsai érsek számára, de megálmodója nem érte meg az építkezés befejezését. Az érsek halála után gróf Grassalkovich Antal fejeztette be a munkálatokat, aki nem sokkal később a város birtokosa lett. A kastélyt 1897 és 1898 között Jeney Mihály tervei alapján neoreneszánsz stílusban alakították át a Millennium ünnepségsorozatra. A napjainkban is szépen felújítva pompázó épületben a bajai Polgármesteri Hivatala üzemel.

A főterén csatlakozzunk le a turistaútról, hogy néhány kevésbé ismert látványosságot is útba ejtsünk. A Szentháromság-tér mögött áll a Ferenc-rendi szerzetesek bajai rendháza és temploma. A város felszabadulását követően 1687-ben érkeztek a szerzetesek a városba, és itt építették fel első rendházukat, amelyet később a kurucok pusztítottak el. A mai rendház építése 1722-ben kezdődött el, és eredetileg későbarokk stílusú volt, de az épületet azóta már többször átalakították. A rendház melletti templomot pedig 1736-56 között építették. A ferencesek már a kezdetektől a bajai ifjúság nevelésével és oktatásával foglalkoztak, és ekkoriban Baja a szellemi oktatatás központja volt. Baja legrégebbi ismert barokk alkotása is itt, a templomon kívül, az egyik falfülkében található. A Máter Dolorosa vagy más néven Fájdalmas Szűzanya szobra 1740-ben készült a talapzaton látható évszám szerint.

Baja_2

„Az ismeretlen temetőben
én, ismeretlen, kósza lélek,
keresztek közt, gyászdalt dalolva
virágosan megyek az éjnek,
s sírok: ki tudja, miért, miért nem?
Megsápadtam, míg ideértem.”

Kosztolányi Dezső

Baja néhány kevésbé ismert látnivalója

A templomtól vegyük az irányt az előttünk álló nagyobbacska tér felé, mert a Déri-kertben több, országosan egyedülálló érdekesség bújik meg, vagy éppen kandikál ki. Az első ilyen építmény egy hasáb alakú emlékmű, amely az I. világháborúban elhunyt helyieknek állít emléket. Az 1933-ban felállított, 23 méter magas emlékmű Padányi Gulyás Jenő építész, Miskolczy László Kossuth-díjas építész és Miskolczy Ferenc festőművész közös alkotása. Az emlékmű mögötti területen pedig több szovjet katonai sírhely található. Valószínűleg az 1944. november elején Baját felszabadító katonák nyugszanak itt. A sírkert centrumában egy obeliszk áll, amelyen a hősök nevei olvashatók.

A Deák Ferenc utcán haladjunk majd tovább, hogy két régebbi kápolnás sírkertet is felkutassunk. A temető sokszor többet felfed egy település történelméből, mint bármelyik prospektus, ilyen például az elsőnek utunkba akadó Rókusvárosi temető is, ahol hajdanán a nemesség és a gazdagabb polgárság temetkezett. Többek között itt, a temetőkápolna alatti kriptában nyugszik a város neves szülötte, Mészáros Lázár is, aki az első független magyar kormány hadügyminisztere volt. A kápolna egyébként az 1739-es pestis járványt követően készült el, és Szent Rókus tiszteletére szentelték fel. A kápolna homlokzati falfülkéiben Szent Sebestyén és Szent Rókus szobra áll, az árkád alatti Pieta dombormű és a Mária-szobor pedig ritkaságnak számító parasztbarokk stílusban készült. A bajai Szent Rókus-kápolna oltárképei is kiemelkedő művészi alkotások, amelyek a vándorfestő, Hanisch Mátyás késő barokk Mária-kultuszhoz kapcsolódó művei.

Bajai vodica

Ha a temetőtől a déli irányt követjük, akkor a város másik sírkertjéhez, a Kálvária temetőhöz jutunk. A Kálvária-domb tetején álló klasszicista stílusú kápolna már pár száz méternyi sétát követően beúszik a látómezőbe. A domb tetején látható 1836-ban épült kápolnát valószínűleg Gfeller Károly zombori építőmester vagy Bauer Antal tervezte, de egyes feltételezés a terveket Hild Józsefhez köti. A kápolna előtt egy 1795-ben készült barokk Kálvária-szoborcsoport látható, amely Szűz Máriát, Keresztelő Szent Jánost és Mária Magdolnát ábrázolja. A széles tereplépcsőket pedig egy kálvária szegélyezi, amely stációfülkéi és azok domborművei 1766-ban készültek. A temető érdekessége még a I. világháborús sírkertrész, ahol a magyar hősök mellett két brit haditengerész is nyugszik. Az itt nyugvó két külföldi katona egy hadihajó fedélzetén szolgált, amelyet a szerb megszállók robbantottak fel a Tanácsköztársaság idején. A temetőtől a már megkezdett turistaúthoz a Damjanich János és a Szeremlei utcák érintését követően, mintegy 1,5 kilométernyi séta után térünk vissza.

„Most csak hely. Fű, fa és bokor

tenyészget csöndjében. Élni akar.

Lábod ősi ösvényre ismer.

Akármikor jössz, itthon van az Isten.”

Kányádi Sándor

Az első kegyhely - Ahol a könnye földre hullott…

A piros jelzéseket követve már a nyugalmat árasztó Sugovica mellett sétálunk tovább, és lassan magunk mögött hagyjuk a város zaját is. A természetes ösvény elérése előtt még egy pillantást vethetünk a Deák Ferenc-zsilip monumentális műtárgyaira. Az országosan is kiemelt jelentőségű vízilétesítmény 1875-ben épült Türr István olasz királyi altábornagy vezetésével. A kor élvonalába tartozó műszaki létesítményhez az újonnan létrehozott tápcsatorna megfelelő vízellátása érdekében 1914-16 között szivattyútelepet építettek, amellyel próbálták kiegyenlíteni a dunai vízjárás egyenetlenségeit több-kevesebb sikerrel. A szivattyútelep épülete ma már múzeum, benne kapott helyet az a vízügyi kiállítás, amely az építkezések egy-egy mozzanatát mutatja be. A zsilip után a vízfolyás vadregényesebbé válik, ugyanis napjainkban már egyre kevésbé észrevehető rajta, hogy egykoron mesterségesen alakították ki. A Ferenc-tápcsatorna egy a Dunát és a Tiszát összekötő belvízlevezető-, hajózó-és öntöző csatorna. A Magyarország déli részén folyó, majd Szerbiában tovább haladó vízfolyás gazdag történelmi múlttal és nemzetközi jelentőséggel is rendelkezik.

A zsilipet elhagyva mintegy 3,5 kilométer múlva érkezünk meg a környék egyik legismertebb búcsújáróhelyéhez, a bajai Vodicához. A vodica szláv nyelven azt jelenti, vizecske, ugyanis az ország déli részén álló Szent-kút nemcsak a magyar katolikusok, hanem a bunyevácoknak, sokácoknak, szlovákoknak és németeknek is egyaránt kegyhelye. A bajai Máriakönnye kegyhelyről azt lehet tudni, hogy már a 18. században fontos zarándokhely volt, s az itt levő kápolnát 1811-ben építette fel Schmidt Sebestyén és felesége. 1816-tól VII. Pius pápa a tömeges ide zarándoklások miatt engedélyezte a Kisboldogasszony-napi búcsú megtartását. A kegyhelyhez két forrás is tartozik, az egyik forrás az ortodox szerbeké, még a másiknál a hazai és betelepült katolikusok imádkoznak. Ezekhez a szent forrásokhoz több legenda is kapcsolódik, az egyik szerint egykor egy szerb és egy magyar diák vándorolt erre, amikor farkasok támadták rájuk. A diákok egy magas fa alatt buzgón imádságba kezdtek, amely hatására megmenekültek. A fa közelében két forrást is találtak, később ezeket a saját vallásuk szerint Szűz Mária tiszteletére szentelték. A bajai vodica az évtizedek során több szoborral és keresztel bővült, 1886-ban készült a Magyarok Nagyasszonyának szobra, amelyet Bhön Anna Berta állítatott. A kápolnával szembe pedig 18. század második felében létesült kálvária került, és az itteni keresztet a Latinovits család állíttatta 1863-ban. A gyönyörű természeti környezetben fekvő kápolna köré 2006-ban a vodicát és a környék élővilágát bemutató tanösvényt alakítottak ki, a gyerekek számára pedig játszótér készült.

Nagybaracska

Ha bekukkantottunk mindenhova, és körbejártuk az összes vodicai látnivalókat, akkor térjünk vissza a turistaútra, és folytassuk az utat dél felé. A jelzéseket követve mintegy 1600 métert haladunk, majd kiérve az erdőből balra fordulunk a település irányába.

„boldogan ring a szálerdő képe.

Lopózva bujok ezer kusza bozóton át

és mikor rápillantok a tó opálos tükrére,

megrettenve látom:

Ime, nem vagyok egyedül,

s a Szépség tartja jobb kezemet.”

Dsida Jenő

A vadregényes csatorna mentén

Bátmonostor házai közé 1,5 kilométernyi sétát követően érünk be, itt a Kossuth Lajos utca betonos útját válasszuk, ugyanis ez vezet el a község központjában álló egy hajós barokk templomhoz, amelyet Grassalkovich Antal 1761-62 között építtetett. Az épület érdekessége, hogy az építkezésnél felhasználták a korábban lőporral felrobbantott egykori monostor megmaradt köveit. A régi kolostortemplom egy szépen faragott köve az új templom sekrestyéjébe, míg néhány ablakkerete a templomtorony portáljába lett beépítve. Érdemes ellátogatni még a Petőfi utca nyugati végében található Kálvária-dombhoz, ugyanis itt látható a Sárossy László által tervezett kálvária. A szépen rendben tartott keresztút tűzzománc stációit Pápayné Máté Erzsébet készítette.

Bátmonostort az Árpád utcán hagyjuk el, és kb. 1,5 kilométer múlva érkezünk meg a korábban említett monostor emlékhelyéhez. Az itteni pusztában álló délvidéki monostort a Becsegergely nemzetségbeli Both bihar-megyei ispán építette 1192-93-ban a birtokán. A kolostort és a templomot 1241-ben a tatárok dúlták fel, de a romokat 1345-ben az ágostonrendi szerzetesek helyreállították, és az ő általuk felépített kolostortemplomot a „Boldogságos Szűzről” nevezték el. 1514-ben Dózsa délvidéki seregei és szerb despota csapatok dúlták fel a kolostort és környékét. A lázadás leverése után a kolostor újra újjáépül, de ekkor már gótikus stílust kapott. A monostor körül lévő falu a török hódoltság idején megint elnéptelenedett, és a katolikus szerzetesek végleg elhagyták a kolostort. 1761-ban a pusztulásnak indul romokat Grassalkovich gróf kívánságára felrobbantották, hogy anyagát a községben álló templomhoz felhasználják. Bát monostorának és háromhajós templomának helyét ma már csak egy kis kápolna jelzi a délvidéki pusztában.

Tovább indulva még egy jobb és egy balkanyar erejéig a szántóföldek között kalandozunk, és kb. 3 kilométeres séta után vissza is érünk a csatorna partjára, a jelzet úthoz. Az erdősávban gyalogolva foggal koptatott fákat láthatunk, amely azt jelzi, hogy a helyi hódok gyakorlóterepén járunk. A fák pedig jól elrejtik előlünk az itt húzódó 330 hektáros tórendszert, az az a Nagybaracskai halastavakat. A település határát mintegy 3,5 kilométer múlva érjük el, ahol a turistaút áttér a vízfolyás túloldalára, majd a csatornaőrháznál véget is érnek a jelzések. A település központjába a Nagyváradi utcán keresztül érkezünk meg, itt áll a római katolikus templom is.

Nagybaracska mai istenházát 1789-ben építették, amelyet a II. világháborúban egy katonai jelzőrakéta eltalált. A templom a ma is látható késő barokk stílusú formáját ezen felújítást követően kapta. Az épület homlokzatán, a szoborfülkékben Szent Péter és Szent Pál faszobrai látható, amelyek a 18. század végén készültek. Az épület előterét egy 1854-ben készült barokk stílusú Szentháromság-oszlop és egy szovjet hősi emlékmű színesíti. A település Nepomuki Szent János szobrát a templomkert fái rejtik el a szem elől, Szent Rókus barokk szobra pedig az út túloldalán áll. Nagybaracska kálváriáját a kissé távolabbi, Bajai út melletti temetőben találjuk, amelyhez érdemes kitérőt tenni. A „socreál” építészetet megidéző keresztút szögletes gránitoszlopait 2002-ben állították, amelyeken Lörinczi György festő gravírozott rajzai láthatóak.

A túránkat a Tulbanov utcán kifelé sétálva tudjuk folytatni, majd a Ferenc-csatornán átívelő hídnál érdemes egy kicsit szusszanni, és gyönyörködni az itteni kilátásban. A páratlan szépségű holtágnak tűnő kiszélesedett vizet horgászstégek szegélyezik, távolabb pedig a Bárka Csárda jellegzetes századfordulós épületét csodálhatjuk meg. A víz melletti útra a híd túloldalán balra befordulva tudunk rákanyarodni, innentől kezdve túránk egyik legszebb szakasza következik. A kb. 5 kilométeres csatornamenti nyáras és füzes útszakasz egyenest a püspökpusztai nyaraló övezetbe vezetnek. A házakat elérve évszázados platánokat is láthatunk, s közben megpillantunk egy kissé viharvert ódon épületet. A téglából épült malomban jelenleg a Gemenc Zrt. fűrészüzeme működik. A Dávodhoz tartozó Püspökpusztán a messze földön híres gyógyfürdőn kívül egy római katolikus templom is található. Az itteni, egykori Pécsi Püspökség birtokában lévő területen 1898-ban kezdtek el istenházat építeni. A neoklasszicista stílusú épület 1902-ben készült el, és Jézus Szíve tiszteletére szentelték fel. A településrész nem akasztja meg az egyenes vonalú haladásunkat, továbbra is a csatorna az irányadó.

Karapancsa

„Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánthavat hoznak.”

Ady Endre

Karapancsa, az alig ismert Délvidék

Ha tiszta időben járjuk ezt az útvonalat, akkor a jobb kezünk felől felsejlik majd a Mecsek magasabb hegyei, és a Szársomlyó egyedi csúcsa is. A püspökpusztai tovább indulásunk óta legyalogolt 2 kilométerénél belebotlunk a Szigeti temetőt rejtő csalitosba is, s bár a régi sírkertben csak néhány sír látható, mégis érdemes itt elidőzni. A Dávodhoz tartozó temetőben egykoron még egy kápolna is állott, melynek utolsó téglája is eltűnt az évek során. A temető után folyatjuk az utunkat, és kb. 5 kilométer múlva elérjük a csatorna átvágását, ahol a fák közül kilépve kinyílik a táj, és bekúszik a látómezőbe Budzsak és Hercegszántó települések látképei. Torony iránt a vetések között közlekedjük a továbbiakban, hogy elérjük az Újmohácsi utat.

A csak néhány házból álló, Hercegszántóhoz tartozó Budzsákra alig egy kilométer múlva érkezünk meg, és itt mellénk kanyarodik a Karapancsa-főcsatorna. A vízlevezető csatorna 1899-1904 között épült ki, és a partmenti sávja a Duna-Dráva Nemzeti Park része. Amint haladunk előre a betonúton, úgy sűrűsödnek a fák és az ismertető táblák, ugyanis a Duna magyarországi alsó szakaszának egyik kiemelkedő értékű szentélyébe léptünk be. Bár az itteni erdő nagy része Szerbiában található, azért nálunk is maradt az igen értékes gyertyános-tölgy erdőből. Egykoron egy 12 tóból álló halgazdaság működött a területen, de a tavacskák mára elposványosodtak, és az egészet visszavette a természet. Az itteni erdőség, azaz Karapancsa napjainkban inkább vadászparadicsom, ugyanis többszáz kilós vadkant és kapitális agancsot viselő gímbikát is lőttek már ki az erdőben.

A Mohácsi-sziget déli felén elterülő Karapancsai-erdő nem csak a lápok és csatornák hazája, hanem itt található a Délvidék legszebb és legeldugottabb kastélya is. A Hercegszántóhoz tartozó egykori főúri kastélyt Budzsaktól egy kilométerre találjuk a vadregényes erdő ölelésében. A Duna árterének eme mese szép birtokát Savoyai Jenő herceg kapta a török harcok idején tanúsított hősiességéért egykoron. Az uradalom később vissza szállt a császárra, és ezt követően a Habsburgok birtokolták. Majd Habsburg Albert idején vált mintagazdasággá a birtok, és világszínvonalúvá a helyi vadgazdálkodás. Albert 1895-ös halála után az uradalmat Habsburg Frigyes és felesége, Izabella főhercegasszony örökölte, akik fejedelmi vadászatokon vendégelte meg többek között I. Ferenc József császárt, II. Vilmos német császárt, Ferenc Ferdinánd trónörököst és gróf Széchenyi Zsigmondot. Ez időtájt épült meg az uradalom ékkőve is a központi vagy más néven Nagykastély. Az 1910-ben elkészült barokk kastély parkjához pedig a kertterveket a császári udvar főkertésze, Anton Umlauft készítette.

A két kastélyból, valamint majorsági épületekből álló műemlékegyüttes napjainkban is látogatható, és a Gemenc Zrt. munkálkodik a kastély értékeinek megőrzésén. A 2015-ben felújított vadászkastély és a hozzátartozó majorság turistaközpontként működik. A kiskastélyban Erdészet- és Vadászattörténeti kiállítás, az egykor cselédlakásként szolgáló épületben pedig szálló működik. Lehetőség van még a kastélyparkot is bebarangolni, ahol egy 11 állomásos tanösvény mutatja be a neobarokk díszkert történetét és az itteni értékes idős fákat. A kastélytól kifelé jövet még egyszer szippanthatunk egy nagyot az Alsó-Duna völgy vadregényes erdejének illatából, mielőtt visszabaktatunk Budszákra.

A forgalmasnak egyáltalán nem mondható műúton csak 3,5 kilométert kell sétálnunk, hogy Hercegszántó két, messziről már megcsodált templomát elérjük.

Hercegszántó

„Hosszú zarándok-útja
Imádkozásba mult,
Ah mégis lelke, mégis
Nyugodni nem tanult.”

Garay János

A második kegyhely – Kik is azok a sokácok?

Elsőként a község legrégebbi műemléke, az 1725-ben épült barokk Nagyboldogasszony római katolikus templom akad az utunkba. A templom előtt még egy 1890-ben készült barokk Szentháromság-szobor áll. A kerítés déli oldalában pedig egy nyeregtetős kis kápolnában egy 19. században készült barokk Nepomuki Szent János-szobor látható. A Nagyboldogasszony-templom mögött a görögkeleti vallásra áttért katolikus rácok, azaz a sokácok 1900-ban épült eklektikus stílusú egyhajós temploma magasodik. A szerb pátriárka gazdag adományából elkészült épület berendezésének egy része a bajai kis szerb templomból került át az 1950-es években. Tovább masírozva a település főutcáján elérjük a hercegszántói újtemetőt, ahol a 2010-es évek elején épült kálvária is rejtőzik. A szép sárga klinkertéglákból kirakott stációoszlopok belsejében márványba gravírozott képek láthatóak. A temetőtől már csak valamivel több mint 3 kilométert kell sétálni a táblával már előjelzett Máriakertig.

A dél-bácskai kegyhely nem árul zsákba macskát, hiszen már messziről kitűnik a fák közül 11 méter magaságával a világ legnagyobb rozsdamentes acélból készült Szűz Mária-szobra. A hercegszántói Mária-szobrot az egykoron itt élő Vöő Sándor álmodta meg, aki Chicagóban látott egy hasonló 9 méteres Szűz Mária alkotást, amely mélyen megérintette lelkét, és úgy érezte a szobor mását a szülőfalujába kell elhelyezni. 2006 tavaszán itthon járva felkereste Rigó Istvánt, a pécsi szobrászművészt, aki két év alatt készítette el a monumentális alkotást. Az óriás szobrok körül terül el a Vodica-Máriakert kegyhely, amely egy 18. századi zarándokhely, ahol a szentkút és a kápolna mellet szabadtéri oltár és zarándoktanösvény is található. A kegyhely dísztelen, nagyon apró kápolnáját 1810-ben emelték a helyi sokácok (katolikus horvátok), akik azóta is járnak ide rendszeresen imádkozni. A szentkúthoz több legenda is kapcsolódik, az egyik szerint a vodica helyén hajdanán egy nagy rét húzódott, ahol juhokat és teheneket legeltettek. Itt történt egyszer, hogy miközben szénát kaszáltak a réten az emberek, az egyik munkás a kútban Szűz Máriát és a kisded Jézust vélte látni, majd később ő neki Szent Anna a csecsemő Máriával is megjelent. Mivel a jelenés Kisboldogasszony napjának környékén történt így a kutat bekerítették, és egy kápolnát is építettek melléje. A kegyhelyen lévő kút vize azonban többször is gyógyító erejűnek bizonyult az elmúlt századokban. A legismertebb gyógyulás egy vak kisfiú története, aki itt mosta szemeit az imádság után a vodica vizével, s ezt követően megjavult a látása. A kisfiú szülei a csodatételt követően hálából szobrot állíttattak a kegyhelyen 1938-ban. A két méter magas barokk Mária-szobor ma is ott áll a kápolna szomszédságában.

A Máriakerttől kelet, azaz a határ felé kell venni az irányt, hogy mintegy 7 kilométer múlva Bácsszentgyörgyre megérkezzünk. A bácskai lankák közötti utat járva egy kastélyra hasonlító épület vonja magára a figyelmet, de a huszártornyos építményt sajnos nem érintjük, ugyanis a határőrhelyként használt kaszárnya már a kerítésen túl, a szomszédos Szerbiában áll. Viszont rögtön a falu határában találjuk a helyi római katolikus templomot, amely 1911-ben épült Petrovácz Gyula tervei alapján eklektikus stílusban. Elkészültekor az épület a falu neve után Sárkányölő Szent Györgyöt kapta védőszentjéül, de később átnevezték Szentolvasó királynéjára a templomot. A templomkertben látható még három régebbi feszület helye is, sőt az egyik korpusza ott fekszik a fűben. Valószínűleg kálvária keresztek állhattak az épület szomszédságában régebben. A csendes falu főutcáját, a Kossuth utcát követjük egy darabig, majd észak felé vesszük az irányt, és elhaladunk a község temetője mellett. A temető után balra fordulunk, majd a szántók között az irányt tartva alig 3 kilométer után az Igali-főcsatornához érünk. Az Igal mentén gyalogolunk tovább nyugatnak, s közben mélyfekvésű szikesek és vizenyős gyepek váltakoznak a lábunk alatt. A főcsatorna egyik kanyarulatában található egy kiemelkedés, amelyet „Gradinaként” szokta jelölni a térképeken. A gradina a délszláv nyelvben általában várhelyet vagy várromot jelent, de a templomos helyet is így nevezik. Valószínűleg a bácsszentgyörgyi (vagy garai) gradina helyén is egy Árpád-kori templom és/vagy település húzódott, legalább is erre enged következtetni fekvése, formája és mérete. A csatornát elhagyva egy közel 5 kilométeres egyenes következik, s majd az utunkba akadó magányos kereszt jelzi Dávod határát.

Ahogy egyre beljebb hatolunk a település belsejébe, a feszületek száma is sokszorozódik, míg nem egy balkanyart követően a katolikus templomhoz érünk. Dávod legrégebbi templomát 1746-ban kezdték el építeni, és 1764-ben fejezték be, majd 1776-ban szentelték fel Mindenszentek tiszteletére. 1910-ben a „népi barokk” stílusban épült templomot a község kérésére Magyarok Nagyasszonya tiszteletére újra szentelték. A templom előterében egy 1865-ben készült barokk Szentháromság-szobor és egy 1871-ben készült barokk Szűz Mária-szobor látható.

„Eltűnt az üde smaragdragyogás,
A lomb sűrűbb, sötétebb.
Április ment,
Május nyomába lépett,
És közeleg a nyár.
Az ifjú erdő komoly férfi már.”

Reményik Sándor

Dávodi temetők és erdők

A későbbiekben a Dózsa György utcán menetelünk még egy darabig, majd áttérünk a Szent István utcára. Az utak kereszteződésében áll egy Nepomuki Szent János-szobor, amelyet a község állíttatott közadakozásból 1908-ban. Az utca középen, annak jobb oldalán húzódó magas kerítés a falu régi temetőjét takarja el. Vele szemben, kissé srégan a Munkácsy utca sarkán pedig a házakkal körül vett Kálváriadomb látható. A település kálváriája valószínüleg 1852-ben készült, és a stációkhoz három kereszt és két kőszobor is tartozik. Sajnos az utóbbiak annyira megrongálódtak már, hogy nem lehet felismerni mely szenteket is ábrázolnak. A Munkácsy utcán folyatjuk a gyalogolásunkat, amely végén egy a faluban látottól még régebbi temető is húzódik. A település határában található homokbánya megkerülése után mintegy 3,5 kilométeren keresztül egyenesen visz az utunk a környék legnagyobb erdőségében, ahol a dimbes-dombos vidék és a tűlevelű erdők miatt kis túlzással a Kárpátokban érezhetjük magunkat.

Dávod

Egy jobb kanyart követően kiérünk az erdőből, és már Csátalja aszfaltját kaptatjuk, a Dózsa György utcát választva érkezünk meg a település árnyas központi parkjához. A tér szomszédságéban látható a római katolikus templom, amelyet 1745-ben építettek barokk stílusban, és Szent István király tiszteletére szenteltek fel. A templom környékének érdekessége, hogy öt darab műemlékszobor található az épület előterében. Az itt látható Szentháromság-oszlop 1839-ben, Nepomuki Szent János, Szent István, Szent József és Szűz Mária szobra a 19. század végén készült, állítójuk pedig a település sváb nemzetiségű lakosai voltak. A park vonalát követve a temető felé haladjunk, ugyanis a méretes vadgesztenyefák alatt terül el a Csátaljaiak emlékhelye, a Hősök Ligete. A falu lakosságának kezdeményezésére 1927-ben a település vezetősége Európai harctereken elesett csátaljai hősöknek kopjafát állíttatott a temetőben. Az ezt követő években a családok vadgesztenyefákat ültettek, és így alakult ki a mai liget.

Vaskút

A sírkert bejáratánál áll Páduai Szent Antal barokk szobra, kápolna felé vezető út mentén pedig egy 1800-as években készült kálvária található. Az utóbbi fülkéiben Lőrincz Gergely festett stáció képei láthatóak. A Temetődomb legmagasabb pontján pedig egy Szent Vendel tiszteletére felszentelt temetőkápolna áll. A takaros huszártonyos barokk épület a hívek adakozásából készült el 1753-ban. A kápolna oldalán található még a golgotai Jézus és az angyal szobor, amely Krisztust a getszemáni kertben ábrázolja. A szép állapotú szobor a községben található alkotásokhoz hasonlóan népies barokk stílusban készült. A temető mögötti domb és árnyas egy ótemetőt rejt, ahol még fellelhető néhány régi sírkő és fejfa is.

„Fehér kis kápolna erdő sűrűjében.
Valami remete lakja réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?”

Gárdonyi Géza

Kápolna az erdő szélén

A Kegyeleti Park megtekintése után újra a szántóföldek felé vesszük az irányt, és becélozzuk az észak felé látható erdőtömböt. A Vaskúthoz tartozó akácerdőt 3,5 kilométer múlva érjük el, ahol jobbra tartva újabb úgy 1 kilométer után bukkanunk rá az ország egyetlen református kápolnájára. A halra hasonlító épület 1994-ben készült el egy itteni meteorológiai állomás lebontott építőanyagaiból, amelyet Gara-Vaskút-Csátaljai Református Missziói Társegyházközség kárpótlásként kapott. Az épület terveit Macskási Réka, a BME építész szakos hallgatója készítette el, de az építkezésben az iskola több növendéke is segédkezett.

Innen már egyenesen a Vaskutat Garával összekötő műút felé visz tovább az utunk, melyet kb. 4 kilométernyi séta múlva érünk el, s közben áthaladunk egy kisebb tanyaközponton is. Az út mellet rögtön feltűnik az alföldi tájból kiemelkedő földsánc, amelyen a vaskúti földvár állt egykoron. Az akáccal és bodzával sűrűn benőtt földhalom valószínüleg egy cölöpvárat rejt, ugyanis erre enged következtetni az 1868-as ásatás során megtalált lyukak és gödrök. A sáncból egy későbbi feltáráskor előkerültek még újkőkori, bronzkori, kelta, szarmata és Árpádkori kerámia töredékek. A leletek alapján a sánc a római császárkori szarmata-jazig népek menedékhelye volt, akik a Dunán való átkelést követően letáboroztak itt, és feltehetően később őrhelynek használták a földvárat. Tovább gyalogolva a kerékpárúton egy kilométert követően egy mezőgazdasági telepbe botlunk, amely háta mögött újabb három halmot látunk. A halomsírok a mezőgazdasági telep és a szántóföld közötti mezsgyén keresztül közelíthetők meg, és a szarmata kori sírokat bemutató információstábla is ott található. Az 1860-as években Rómer Flóris kezdte meg az akkor még 12 darab 20-30 méter magasságú domb feltárását. Ekkor állapították meg a talált csont- és urnadarabokból, hogy a halmok a 4. század idején, azaz a szarmata–jazig korban keletkeztek. Sajnos akkoriban a védelem hiánya miatt a környékbeli gazdák a halmokat széthordták, és csak az 1997-es természetvédelmi törvény hatálybalépése után menekült meg a napjainkban is látható három kiemelkedés.

Újabb kilométer megtétele után a települést is elérjük, itt érdemes kis kitérőt beiktatni, ugyanis a község temetőjében szakrális értékek sora található. Az útról is jól látható neogótikus kápolnát 1899-ben építették Mathias Welchner és neje adományából. A kápolna előtt két régi szobor áll még, amelyet a községbe betelepülő német családok készítettek. Az 1903-ban állított barokk szobrok Szent Vendelt és Szent Rókust ábrázolják. A temető végében egy sírkertet hoztak létre az elhagyatott, régi sírok keresztjeiből. A régi magyar, bunyevác és német sírkövek között találhatóak még az I. világháborúban elesett vaskúti hősök sírjai is. Sőt a temető fő útjai mellett álló gesztenyefákat is hősök emlékére ültették, amelyek törzsére az elesett katonák nevét és haláluk idejét jelző táblát erősítettek. A sírkert melletti utca a Templomtérhez visz, itt újabb barokk alkotások láthatóak, például egy Szentháromság-oszlop, amelyet 1860-ban emeltek. A tér középpontjában ott áll a vaskúti katolikus templom, amelyet 1759-ben építettet a bajai uradalom kegyura Grassalkovich gróf, és azt a Szentháromság tiszteletére szentelték fel. Majd 1877 és 1880 között Hunyady Antal bajai építész vezetésével ezt a templomot felújították és megnagyobbították. Szűz Mária és Szent József szobra már közvetlenül a templom bejárata előtt látható, amelyek az 1900-as évek elején készültek. A katolikus istenház körbe járását követően térjünk vissza a főutcára, és haladjunk rajta észek felé mintegy 1,5 kilométert, hogy a település kálváriájához jussunk. Az út szomszédságában a Kálvária-dombon álló kápolna mai romos állapotában is megkapó látványt nyújt, ahogy a falu fölé magasodik. A takaros arányú épületet Faldum János építette 1824-ben, de a mai alakját csak később, az 1882-1884-es átépítés során nyerte el. A dombra felfutó tizennégy stáció pedig 1831-ben készült. Mivel a kálvária közvetlenül a jelentős forgalmat bonyolító közút mellett fekszik, ezért a stációk az 1960-as évekre már felújításra szorultak, amelyeket Udvardi Erzsébet festett újra.

Vaskút utolsó utcáját, a Szeremle utcát keressük meg, hogy folyattatni tudjuk a túrát, erre vezet egyébként a településről induló Bajai zarándokút is. A jobbára erdőben vezető földesút mentén egy szoborfülke és egy kereszt ad helyet ájtatosságra. A kb. 5 kilométer hosszú út végén pedig a már korábban érintett bajai vodica várja a megfáradt vándort.

Térkép e táj

térkép

Az alaptérkép forrása: www.openstreetmap.org

A túraútvonal nyomvonala GPX formátumban letölthető a térképrészletre kattintva!

Útravalóul

A vaskúti túra után úgy gondoltuk, hogy végleg lezártuk a Jelky András emléktúrát, mivel visszatértünk a kiindulási pontra. De visszahúzott a szívünk, és egy újabb túra keretében ismét Bajáról indultunk. Az új sorozatot Felső-Bácskai Barangolás névre kereszteltük el, azonban Csávoly felé menet egy Jelky András utcába botlottunk …

Hasznos információk:

Jelky András emléktúra:

Baja, vá – Máriakönnye vodica – Bátmonostor – Monostor emlékhely – Nagybaracska – Püspökpuszta – Budzsák – Karapancsai vadászkastély – Hercegszántó – Szűz Mária vodica – Bácsszentgyörgy – Dávod – Csátalja – Erdei kápolna – Vaskút – Máriakönnye vodica

Táv: kb. 112 km

Ajánlott kiadvány(ok):

Szekszárdi-dombság, Gemenc turistatérkép

Karapancsai Kastély és Major:

- Cím: 6525 Hercegszántó hrsz 0406

- Telefonszám: +36- 30 945-0522

- https://turizmus.gemenczrt.hu/a-karapancsai-kastely-es-major/

Bajai Turisztikai Központ:

- Cím: 6500 Baja, Petőfi sziget 11

- Telefonszám: +36 79 320-144

- https://kengyel.hu/turisztikaikozpont/