Honfoglalás Emlékei
A nem régiben felújított „Honfoglalás Emlékei” túraútvonal történelmi emlékeivel együttesen igazodik a Honfoglalás felelevenítéséhez, és a Millennium ünnepségsorozat emlékezetéhez. A sajátos szépségű vizes élőhelyeket, a homokterületeket, vagy akár a pusztákat járva egy kis képzelő erővel felidézhetjük a honfoglalás-kori állapotokat, és akár Árpád helyébe is képzelhetjük magunkat.
Tartalomjegyzék:
- Lakiteleki Holt-Tisza mentén
- Tiszaalpár, a természet és történelem
- Aranyhegy, Alsópéteri és a többiek
Lakiteleki Holt-Tisza mentén
Az útvonal kezdőpontja stílusosan a Lakitelek Árpádszállás nevezetű vasúti megállóhelye, ahol a megkopott zöld sávok még valamennyire megtalálhatóak a villanyoszlopokon. Leérve a holtág partjára a jelzések követik a vizet, e szakaszon a Kontyvirág tanösvénnyel együtt halad az utunk. A hatalmas ártéri fák között sétálva megnyugtatóan hat az itt kanyargó holtág. (A tanösvénnyel egy korábbi cikkben már bővebben foglalkoztam.)
Rövid sétát követően a Kiskunsági Nemzeti Park legbecsesebb és egyben a legjobban féltett területegységére érkezünk, ugyanis a lábunk előtt terül el a Szikra és az Alpári-rét elnevezésű tájegység. Az itt húzódó hullámtéri kaszálók még ma is őrzik az évszázados, természetes tájképet. A néhol járhatatlan terepért kárpótol bennünket a horizont fölé magasodó tiszaalpári templom látványa. Utunk 6. kilométerénél a turistaút jobbra fordul, és a Lakiteleki Holt-Tiszát felváltja az alpári társa mellettünk. (Figyelem, az itteni lapos szakasz nagy esősözések követően nehezen vagy egyáltalán nem járható!)
Tiszaalpár, a természet és történelem harmóniája
Ha beértünk a településre, akkor hamarosan kirajzolódik az itteni földvár markáns dombja, de előtte még a rét legnagyobb vizes élőhelye is látogatásra csábít. Ajánlott elsőként a Várdombra felkapaszkodni, ugyanis innen a környék egyik legszebb panorámája tárul elénk. Jó képzelőerővel megelevenedik a honfoglalás-kori állapotokat idéző tájkép, amelyet Árpád is láthatott a győztes alpári csata után. A település első lakói már az újkő-korban megtelepedtek itt, ennek állít emléket az ásatások során előkerült anyagból rekonstruált falut bemutató mini „skanzen”. A másik domb tetején áll egy barokk templom, amelyet 1755-ben építettek, s a különlegessége az, hogy Máriának, a Jótanács anyjának tiszteletére szentelték fel. A templomkertben található még egy a millecentenáriumra készített Árpád-szobor is.
Ha pedig végeztünk a domboknál, akkor irány a víz, ugyanis a tiszaalpári Nagy-tó madártani szempontból az egyik leggazdagabb élőhely a környéken. A tó mai vizes arcát a terület átrendezésének köszönheti, s mióta átáramlik a víz az egykori tőzegbányából és a holtágból, halak is megjelentek itt. Az utolsó alpári látnivaló az itteni festői szépségű holtág. A Tisza szabályozása során az 1850-es években átmetszéssel kialakított holtág partja mellet sétálva mindig érdekes élővilágba botlunk. Sajnos a régi piros keresztjelzések itt már lekoptak, ezért érdemes a mellékelt térkép alapján tájékozódni a következő szakaszokon. Kalandozásainkat az Alpárral az évek során összenőtt Tiszaújfaluban folytatjuk, itt csak annyira kanyarodik be a nyomvonal, hogy egy boltot útba ejtsünk, vagy esetleg kihasználjuk az itteni kiszállási pont lehetőségét.
A megyehatár kunhalmai
Egy kis idő múlva egy kereszt tűnik fel a horizonton, amely egy magaslaton áll és a Tetves-halom nevet viseli, de a környékbeliek Fegyvesként is szokták emlegetni. Továbbmenve, hátulról azaz északi irányból, egy hurokvonalat járva érjük el a megyehatárt. Mielőtt a 4501-es összekötő útra kijutnánk, még a történelem egy fontos darabkája rejtőzik az erdőben, amely a Kő-halom nevet kapta, és valószínűleg egy határhalom volt. A sűrű galagonya és vadkörte bokrokról elnevezett Bokros itteni része már a honfoglalás óta lakott terület. A határvonalon gyalogolva utunkba akad még néhány tekintélyes méretű halom, amelyek közül is kiemelkedik a Pipis-halom a rajta lévő kereszt miatt. Ma már nehéz eldönteni, hogy mire is használták őket, határjel, kunhalom, régi település magaslat vagy temetője volt. De az biztos az erre lakó emberek szemében ezek a magaslatok jelentőséggel bírnak, hiszen az eddigi utunk során látott keresztek mindegyikét felújították valaminek az apropóján.
A szakasz egyetlen szikes tava a Gyójai határrészen terül el, és egy kiemelt jelentőségű vizes élőhely, ahol számos védett faj él. Hazánkban jelenleg 23 nemzetközi jelentőségű vizes élőhely szerepel a ramsari listán, amely a vadvizek és a vízimadarak védelmét célozta meg. A csongrádi (bokrosi) Sós-tó 2003-ban került a listára, és a tó területe kb. 770 hektár.
Gátér és a Fehér-tó
Gátér határába érve még egy halom szegélyezi az utunkat, mielőtt átkelünk a 451-es forgalmas közúton. (Az átjárótól kb. 200 méterre, balra található a Gátér, tangazdaság buszmegálló!) A kanyargó ligetes utakat járva hamarosan mellénk csapódik a Csukás-éri-főcsatorna, amely a Duna–Tisza közének egyik belvíz levezetésére szolgáló öntözőcsatornája. Az itteni festői partszakasz védettségén a Kiskunsági Nemzeti Park munkálkodik. A mesterségesen kialakított vízfolyáson mellet bandukolva újabb műút következik, de a Gátért és Tömörkényt összekötő beton már kevésbé forgalmas. A mezőgazdasági területeket kémlelve egyszer csak egy régi, málladozó korpusz bukkan fel. Feltehetően a csanyi Historia Domusban is említett, 1810-ben állított Bodor-kereszt magaslik ki itt a Fehértói-pusztából.
Elérve a csatornaőrházat egy kis zsilip rendszer látható, amely a megyei értékké nyilvánított Fehér-tó és a főcsatorna vízének szinten tartására szolgál. A fehér vizű, szikes vízfelület kiterjedését a 20. századi vízrendezések és a mezőgazdálkodás alaposan átalakította. Így viszont a terület fontos lett az egyes vonuló és telelő madárfajok számára.
Aranyhegy, Alsópéteri és a többiek
Az utolsó métereken a betonútig az egykor szebb napokat látott tanyaközpont mellet haladunk el. Aranyhegy Pálmonostora egyik területrésze, és régebben boltja is volt a közelben. Elérve a Tömörkényi utat már feltűnik a környék egyik legszebben egyben tartott majorsága, a Sárga major. Az itteni uradalom építtetője Orczy Béla volt, aki a 19. század első felében még klasszicista kastélyt is álmodott ide. Az államosításig a Pallaviciniek is használták a majorságot, s őáltaluk virágzott fel a gazdaság. A kastély és az istállók végül a helyi TSz kezelésébe kerültek, közösségi helyiségként, illetve szolgálati lakásként hasznosították. A Sárga-major, ahogy a helyiek elnevezték, 2000 körül magántulajdonba került, és az új tulajdonosoknak (Héjja család) köszönhetően a kúria rész és egy-két gazdasági épület is megszépült. A birtokon azóta helyet kapott még egy kápolna is, amelyet Szent Ferenc és Szent Klára tiszteletére szenteltek fel.
A szépen felújított épületek megtekintését követően induljuk tovább a megyehatáron vezető turistaúton, ahol elsőként az Alsópéteri újiskolába botlunk, amely a fák közé rejtőzve dacol az időjárással. A jó állapotú épület még menthető lenne, főleg ha nem itt, az istenháta mögött állna. Pedig valamikor kiterjedt tanyavilág volt a Péteri-pusztában is, amelyből mára már csak omladozó tanyák és egy régi sírkert maradt meg. Szerencsére a temető még meg van, és nem mindennapi látványt nyújtanak az erdőben találtható keresztek és fejfák. A temető szomszédságában áll egy ős öreg nyárfa, amely az öregtemető elhunytainak álmát őrzi, csendben. A 200 évesre becsült fekete nyár valószínűleg az itteni, régi tanyasi iskola udvarán állt, és 2017-ben a Szent Péter fája nevet adták az Óriásnak.
Malom és halom
A temetőt elhagyva már megjelenik a látómező fölé tornyosuló Bagi-féle szélmalom kupolája. Az ipartörténeti műemléknek is beillő utolsó mohikánt az államosításig Bagi Ferenc használta, és a maga korában igen korszerűnek számított. A következő évtizedekben csak rágta az enyészet, míg egy francia származású tanár bele nem szeretett, és meg nem vásárolta az épületet. Azóta Alain Guillon minden nyáron szabadidejében az épület helyrehozatalán fáradozik.
(A malom környéke - bár nincs elzárva - de magánterület. Kérjük ennek maximális tiszteletben tartását!)
A malomtól búcsút véve megint a határúton haladunk, az itteni akácos allét a környék egyik legszebb alföldi útszakasza jelzővel is megillették már. A mai 5-ös út elődjét, a „Kis országutat” elérvén egy obeliszken trónoló turulmadár pazar látványa vonja magára a figyelmet. Mielőtt azonban elérnék az emlékművet, elhaladunk az egykoron itt álló, de napjainkban az ópusztaszeri skanzenben látható tanyasi iskola emléktáblája mellett. A Pusztaszeri Homoktaposók által átadott információs tábla a Honfoglalás Emlékei első, nem hivatalos állomása, és az árpádhalmi iskolának és az utolsó tanárának állít emléket.
Sajnos a túránk zárását jelenti az Árpád-halom megtalálása, amely tetején egy érdekes obeliszk látható. Ez az emlékmű jelöli, hogy Pusztaszer a magyar történelem egy fontos helyszíne. A Magyar Országos Diákszövetség 1894-ben indult gyűjtésének köszönhetjük a mai turulmadaras emlékművet, terveit pedig Pataky Imre kecskeméti rajztanár készítette. A Honfoglalás szereplőit 2018 óta már nem csak a hét vezér domborműve, hanem egy itt felállított tanösvény mutatja be.
Térkép e táj
Az alaptérkép forrása: www.openstreetmap.org
A túraútvonal szakaszainak nyomvonalai GPX formátumban letölthetők a térképrészletekre kattintva!
A túristaút felújítása lehetőséget biztosít most arra is, hogy egy hasonló nevű jelvényszerző túrával, a „Honfoglalás Emlékezetével” egybegyúrjuk, amelyet Dr. Rosiár László a Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség Örökös tagja hívott létre. Erről részletek hamarossan közlök majd!
Hasznos információk:
A Honfogalás Emlékei útvonala:
Lakitelek, Árpádszállás – Tiszaalpár, földvár – Csongrád-Bokros – Pálmonostora-Aranyhegy – Pusztaszer, Hét vezér emlékmű
Táv: kb. 50 km
Ajánlott kiadvány(ok):
- Boróka füzetek: Szikra és az Alpári-rét
- Boróka füzetek: Pusztaszer és Mártély
Az útvonal felújtásról információ:https://www.facebook.com/taposokakeken
Végül, ha elolvastad, ne felejtsd el értékelni,
ugyanis keressük az Alföld 100 legszebb túraútvonalát!
A kedves szavakért pedig végtelenül hálásak vagyunk!