Bodrogköz Öröksége

A Tisza és a Bodrog közé beékelődött terület természeti és kulturális értékekben igen gazdag. Ezért is szokták a Bodrogközt a rejtett szépségek vidékének hívni, ugyanis a táj most úgy fest, mint a honfoglaláskor vagy a középkorban. A táj életébe pedig a legjobbkor jött, hogy 1996-ban az Alföldi Kéktúra útja erre vezetett.

A Bodrogköz központja

A Cigánd városából induló Kéktúránk első állomása a Bodrogköz egyetlen falumúzeuma, amely betekintést nyújt a település múltjába. A község vezetősége 1999-ben gondolta úgy, hogy a település központjában lévő elhagyatott épületet megvásárolja, és falumúzeum kialakításába kezd. Régi fotók alapján építették újra a tornácos épületet, amely nádtetőt kapott. Napjainkban a falumúzeum főépületében négy helyiség látogatható: az 1920-as évekből való tisztaszoba és a pitvar, a másik két kiállító helyiség pedig a szőttes és a helytörténeti kiállítás. A hajdani istálló helyén múzeumpedagógiai foglalkoztató terem került kialakításra..

A település másik híres épülete felé induljunk meg a jelzett úton Észak felé. A cigándi református templom egy középkori eredetű gótikus épület szentélyének és annak homlokfalának felhasználásával épült 1793-ban. A körítő fallal övezett, dombtetőn álló épület 1835-1839 közötti átalakítások és bővítések során nyerte el mai formáját. A templom szentélye a külsőhöz képest puritán, az épület központi helyén az Úrasztala áll egy kovácsoltvas ráccsal körülkerítve.

Pácin felé félúton

A kistáj nem csak a hagyományos népi építészet remekműveiről híres, hanem szinte az ugyanilyen jelentőségű vizes élőhelyeiről is. A Bodrogközben a domborzati és földtani adottságokból adódóan mély fekvésű, mocsaras, lápos területek találhatóak. Tavasszal a zöldárnak köszönhetően a folyók kilépnek medrükből, és vizenyős mocsarakká változtatják az itteni réteket.

A túránk során érintjük a Pácini-csatornát, amely az itteni belvizek elvezetésére szolgál. A területet behálózó csatornák az összegyűjtött csapadékvizet a Tiszakarádi főcsatornába vezetik, de akadnak itt kisebb tavak is, amelyek ebből táplálkoznak, például a Pap-tó is.

A környék gyöngyszeme

Pácin a történelmi értékeivel méltán pályázik a Bodrogköz gyöngyszeme titulusra, érdemes elidőzni itt és megismerkedni a település műemlékeivel. A pácini Mágóchy-kastély Magyarország legnagyobb reneszánsz kastélya. A jelenleg is látogatható épületet a kor egyik leggazdagabb főura, Mágóchy Gáspár építtette 1571-ben. A kastélyt az 1590-es években jelentősen kibővítették, miután az Alaghy család birtokába került. Később a Sennyei család lett az uradalom tulajdonosa, és ők egészen 1944-ig laktak itt. Napjainkban az épületben a Bodrogközi Kastélymúzeum kiállításai láthatóak, amelyben megismerhetjük az épület egykori lakóinak életmódját, a reneszánsz társadalmat, és az akkor élt arisztokrácia udvartartását.

A kastélyhoz tartozó, romantikus hangulatú 20 hektáros parkerdő, a Báró kertje szintén látogatható, az itt található növényeket több száz éve telepítették, és a fellelhető fajok némelyike igazi különlegességnek számít ezen a vidéken

Ha megfáradtunk, és nem szeretnénk tovább menni, akkor a település központjában felkereshetjük a katolikus vagy a református templomot, és itt felszállhatunk valamelyik helyközi járatra is.

Karcsán tündérek éltek

A következő utunkba akadó falu a Bodrogköz egyik legrégebben lakott települése, Karcsa, amely egy tó mellé épült. Bár a község központjában található egy horgásztó, de nem erről az állóvízről szólnak a történetek. Ugyanis a központi tó az egykori Karcsa-csatorna maradványa, és a páratlan élővilágáról híres.

A helyi legenda szerint a karcsai templomot azok a tündérek építették, akik a közeli tó mélyén laktak, és az elszaporodott boszorkányok elől menekültek oda. Ami viszont biztos, hogy az épület két különböző periódusban készült. Először a mai szentély épült meg a 12. században, amely egy román stílusú körtemplomból lett kialakítva. Ezután a templomot a 13. században tágas hajóval toldották meg, amelyen az olasz-francia hatásokat is tükröző kőfaragások ma is láthatóak. A kőből épült műemlék alaprajza a magyarországi román bazilikák mintájára épült. A hajó faragványai feltételezhetően a johannita lovagrenddel, mint a község egykori birtokosával hozhatók kapcsolatba. Az épület mai formáját, eredeti stílusát idézve az 1964-69-ben végzett restaurálás során kapta, azóta a tetőt fazsindely fedi.

Karos és a Honfoglalás

Eme bodrogközi kis település határában állt a honfoglalás kori magyarság első fejedelmi központja. Az 1986-90 között az ásatások során 73 sírhelyet tártak fel a település határában, és rekonstruálták Eperjesszög II. temetőhalmát. Az itteni sírleletek fontos bizonyítékai annak, hogy a Bodrogköz volt a honfoglaló magyarság egyik első telephelye. A sírokból díszes szablyák, övveretek, tarsolylemezek, bizánci és nyugati eredetű ékszerek, és sok pénzérme került elő a felszínre hozatal során. Ennek állít emléket a falu központjában található látogatóközpont, amelyben a legmodernebb technikák alkalmazásával mutatják be a honfoglalás történetét, az akkor élt emberek mindennapjait és tárgyi kultúráját..

A falu református temploma a Látogatóközpontól nem messze található, érdemes a lépcsőket megmászni, és megtekinteni az épületet. A templom maga 1824-32 között épült egy 20 méter magas homokdomb tetejére. 1925-ben a templomhajót az északi vége felé meghosszabbították, a falakat és a tornyot pedig megmagasították. A kőből faragott, szépen díszített úrasztalát 1893-ban készítették

Útravalóul

Bár az Alföldi Kéktúra már nem érinti, de érdemes felkeresni a Karos község határában található honfoglalás kori Régészeti Parkot. A parkban a Hét Vezér szimbolikus sírja és egy turulmadár szobra áll, emelet egy kopjafa erdő is van itt, amit különböző szervezetek állítottak, nagyon változatos stílusokban.